Jasper Doest megvalósította élete álmát: természet- és vadvilágfotós lett. Ráadásul eljutott szakmája csúcsára is. A holland De Biesbosch nemzeti parkban csónakázva megosztja velünk, mi is olyan lenyűgöző a munkájában.

Jasper Doest szokás szerint hajnali 4-kor kelt. Ford S-MAX Vignaléjével elvezetett a De Biesbosch parkba. Jól tudja, hogy kora reggel kell érkezni. A természet ekkor nyújtja a legjobb formáját – Afrikában, Japánban, Dél-Amerikában és ebben a deltatorkolatra emlékeztető nemzeti parkban is. Nem sokkal később Doest kiszáll a csónakból, nyakig merül a vízben, miközben az iszapban gázolva cipeli fényképezőgépét és hatalmas teleobjektívját, a tökéletes fényképet kutatva. Ha öt vagy hat órát is kell várnia rá, az sem akadály. És gyakran 5-6 hónapot tölt egyetlen fotóriporton. Nem kapkodja el. Élete álmát éli meg

Hivatásos fotóssá válni

Doest első fényképezőgépét első fizetéséből vette – „Egy Minolta Dynax 500 si volt, és hihetetlenül örültem neki.” –, és egy otthonához közeli vöcsökcsalád életét kezdte megörökíteni vele. Ezután felmondta kutatói állását az Unilevernél, hogy biológiát tanulhasson az Amszterdami Tudományegyetemen. Ezalatt az idő alatt három hónapot töltött a Nyugati-földön az Északi-sark közelében, ahol az éghajlatváltozás ottani környezetre kifejtett hatásait figyelte meg. De valami mást is látott: sarki rókákat. Azta! Ezután ők kerültek figyelme középpontjába. Hollandiába visszatérve felfigyelt egy fotópályázatra, amely hivatásos fotósoknak szólt, ő mégis benevezett, és a sarki rókákról készített képeivel megnyerte a versenyt. A médiában hivatásos fényképészként utaltak rá, így azt gondolta, miért is ne, és elkezdett hivatásszerűen dolgozni.

National Geographic

Nem sokkal később elküldte munkáit a holland National Geographic magazinnak. „Azt mondták: szépek, Jasper, de nem mondanak el történetet.” Ezen elgondolkozott. Hogyan lehet fényképekkel elmondani egy történetet? Pár hónappal később mégis lehetőséget kapott a National Geographictól: három hónapon át fotózhatta az európai bölényeket. A három hónapból végül hat hónap lett. Kétségkívül megérte. „Imádták a fotókat, és ezek már valóban történetet mondtak el. A bírák döntöttek: megvan bennem, amire szükségük van.” Ma már az amerikai National Geographicnak, a természet- és vadvilágfotózás legnagyobb ikonjának is dolgozik. Egy átlagos héten nagyjából 10 000 képet készít. Egyiket sem photoshoppolja, ami szívügye: „Nem! Nem használok Photoshopot! Soha!” Helyette az idejét és tehetségét használja fel.

Díjnyertes

A japán makákó majmokról szóló történetével 2013-ban elnyerte a rangos „Az év vadvilágfényképésze” díjat. „Fantasztikus feladat volt. Megérinthettem a majmokat, és ők is megérintettek engem. Ehhez nem is kell teleobjektív. És tudják, mire emlékeztettek a majmok? A gyerekeimre. Teljesen ugyanúgy viselkednek.” Doestnak két gyermeke van, felesége, Maaike pedig tanárnő.

Szerencsés nap

Telnek múlnak az órák, és ő csak csónakázgat a De Biesbosch parkban. Néha beleereszkedik a vízbe, és belenéz teleobjektívjába hódokat és hódvárakat keresve. Ma nincs nagy szerencséje. „Tessék?” – szól Doest. „Egész nap a gyönyörű természetben voltam, ez hatalmas szerencse.” Mikor végül befejezi a munkát, mindent bepakol Ford S-MAX Vignaléjébe. „Tökéletes autó a munkámhoz és terepre is.” Holnap ismét 4-kor kel, és újból eljön a De Biestbosch parkba. „Csak pozitív hozzáállással lehet ezt az egészet kibírni, de nem panaszkodhatom. Ez a világ legjobb munkája.”

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk.